Ha Jessie látná - HAZATÉRÉS

Ha Jessie látná - HAZATÉRÉS
2008. december 15.

Az abszurd színezetű tragikomédiából a komikumot hangosította fel a Budapesti Kamaraszínház (Ericsson Stúdió) előadása. A rendezés a drámát ténylegesen éltető titkok, sejtelmek iránt tartózkodást mutat, fontos szövegrészektől és motívumoktól szabadul, s meglehetősen érdektelenné koptatja a Nobel-díjas Harold Pinter 1965-ben keletkezett darabját. KRITIKA

A szegényes, kispolgári-lumpen angol környezetbe az amerikai filozófia-professzorrá lett Teddy tér haza váratlanul. A legnagyobb fiú hat éve fütyül családjára, most (európai körútjuk részeként) hirtelen kedve szottyan éjnek évadján beállítani, hogy karrierjével és feleségével büszkélkedjék (Ruth már három fiút is szült, így ezen az ágon öröklődik a família jelenleg érvényes modellje). Valóban ezért, vagy valami másért érkezik a házaspár? Szakács Györgyi jelmeztervező első éjszakájuk után a csecsemők, kisgyermekek jellegzetes rózsaszín és világoskék színeit idéző köntösben hozza színre őket: mintha a társadalmilag sikeres emberpár kényszeredett személyes kapcsolatából ebben a televényben akarna újjászületni.

Itthon a primitíven hencegő, basáskodó családfő, az öreg hentes, Max még regnál, de két kisebbik fia, a strici Lenny, valamint az ökölvívó karrierről álmodozó tróger Joey már bármikor kipenderíthetné a fő helyet jelképező fotel-trónusából. Tordy Géza fifikásan, mórikálón, poentírozva alakítja a hanyatló kiskirályt. A helyenként még darabos formálás nem idegen a lelkileg is mészáros férfitól. A túl hangos megszólalásokra előnytelen instrukciót kapott (vagy visszafogó instrukciót nem kapott) a művész. A remekül jellemző ízléstelen fekete ruhadarabokba páncélozott Lennyt Varga Zoltán hűvös, önfegyelmező, alantas racionalitásból igyekszik kihozni, Dolmány Attila mint erotomán Joey most éli fel a kamaszos-mocskos romantika maradék morzsáit. A Csiszár Imre rendező által tervezett tér jellegtelenségével hivalkodik: erővonalak ugyan feszülhetnek benne, de a figurakettősök, -hármasok összepréselésén, illetve az uralkodó szereplők külön ültetésén kívül nem sokra jó. Korhűsége sem a hatvanas évekről, sem - áttételesen - a jelenről nem beszél el fontosat.

Max üdvözlésül többszörösen lekurvázza menyét (akinek létéről eddig sejtelme sem volt). Szakember a kérdésben, és nagyjából bele is trafál az igazságba. Felesége, a dicsérően és pocskondiázva is emlegetett, boldogult Jessie az ősi mesterségből szerzett jövedelemmel járult az otthoni kasszához, Ruth pedig nem sokáig takargatja, hogy aktmodellként kezdte, s éppen itt a környéken. A férfiakból álló mikroközösség szabályos adásvétel keretében félállású utcanői státuszba, egyben hármuk vágyai kielégítésére szerződteti a frissen megismert kedves családtagot. Nagy Enikő bontakozó hatalma tudatában, pókerarccal köti meg az egyezséget: mintha inkább választaná ezt a fertő-üzemmódot, mint az utált Amerikában a számára taszító férj oldalán a további háziasszonyi és anyai ténykedést. A színlapon "méhkirálynőnek" láttatott asszony átlényegülésének nincs (rendezői) indítópontja: a színésznő egyszer csak kacérkodni, hamarosan közönségeskedni kezd. Szakács Györgyi munkáját ismét csodálhatjuk: Ruth szürkésfehér ruhája legfeljebb enyhe dekoltázsával tűnik fel, ám fülbevalója, nyakéke, karperece folytonosan veti a szikrákat.

Kerekes József egy-két indulatosabbnak ígérkező, megtörő gesztus kivételével magába fojtja, miért is igyekezett haza Teddy, mennyire ért a filozófiához, milyen arányban befolyásolja kényszer, érdek, elfogadás, amikor asszonyát testi árunak hátrahagyva távozik (s vajon ő is magányos, lélekhentes Max lesz-e majd a három fia felett uralkodva). Újréti László m. v. Samet, Max lenézett, kigúnyolt öccsét játssza a környezeténél mindenképp becsületesebb, tehetetlenkedő örök vesztes benső remegésével. Hamvai Kornél 2000 óta nyomtatásban is hozzáférhető, nívós fordítása még frissebb ki- és beszólásokkal telítődött.

Csiszár Imre újabb rendezései általában csupaszok, dísztelenek, célra törőek. Ez egyfelől erény (például a neki ellenszegülőket még egyszer, talán utoljára fizikailag is móresre tanító Max nekiveselkedésekor: a mozgássorból, melyben ő maga is a földre kerül s alig tud botja markolászásával feltápászkodni, Tordy valóban egyszerre és gyorsan hívhat elő komikumot és tragikumot is). Másfelől viszont a mélyebb kidolgozottság hiánya elkeni a kérdéseket: milyen titkos vezényszóra kezd összedolgozni az addig fenekedő férfikolónia Ruth elejtése érdekében? Miként fordította egymás ellen a múlt, az alighanem közös szerelem Maxet és Samet? Mit ér Sam bácsi végső kitörése, amely csaknem (vagy valóban?) halálát okozza? Ezeken kívül is megannyi dilemma ülepszik az autentikus Pinternek nem nevezhető Hazatérés-premier aljára. Legfeljebb annyi valószínű: Jessie, ha látná a fejleményeket, elégtételt érezne: az apajogúnak tetsző sejt, a csődcsalád valójában anyajogú alapon semmisíti meg önmagát mint rég letűnt eszményt.

Szerző:Tarján Tamás
Fotó:mti

FONTE (foto incluída): Kultúra.hu - Budapest,Hungary

http://www.kultura.hu/